A kosár üres.
Vásárláshoz kattintson ide!
Érdekességek, újdonságok, tudnivalók a varrás és a textilek világából
A hernyóselyemről röviden.
A selyem az egyik legkedveltebb ruházati alapanyag, a hernyóselyem pedig a mai napig nem csak a szépség és nőiesség, de számos kultúrában a gazdagság jelképe is. Nem véletlenül, aki találkozott már vele akár kész termék, akár méteráru formájában, láthatta, hogy az ára bizony vetekszik az aranyéval. Történelem alakító szerepe is elvitathatalan, gondoljunk az Ázsiát Európával összekötő selyemútra, vagy arra a két szerzetesre, akik Juszticiánus császár megbízásából egy banbuszbotba rejtve csempésztek néhány selyemhernyót és selyemgubót Bizáncba.
Mint annyi minden más a történelem során, a legenda szerint, a hernyóselyem is egy véletlennek köszönheti felfedezését. Történt ugyanis, hogy Hszi Ling Si kínai császárné forró teájába beleesett az eperfáról egy selyemgubó. Szerencsére az okos és érdeklődő császárné nem ilyedt meg a látványtól. Mikor megpróbálta kivenni a gubót a csészéből, észrevette, hogy a hő hatására meglágyult gubó hosszú fonalat eresztett. megfogta a fonalat és aprócska gombolyaggá tekerte. Ennek a véletlen felfedezésnek köszönhetően, igaz csak évszázadokkal később, indult el a selyem világhódító útjára.
A kínaiak háromezer éven keresztül a legszigorúbban őrizték a titkot. Törvények szabályozták a selyem körüli tevékenységeket, így például halálos bűnnek számított selyemhernyót, de még egy petét is kivinni az országból. A két Justicianus által Kínába küldött szerzetesek ugyan megszerezte a titkot, azonban összekeverték az előállítás lépéseit. A gubókat ültették földbe, a magokat pedig melegen tartották. Így természetesen nem jártak sikerrel, a titok továbbra is titok maradt. Olyannyira gondosan őrizték, hogy egészen Nagy Sándor koráig az európaiak azt hitték, hogy a gubó egy kínai fa fajta termése. Azt azonban jól tudták a szerzetesek, hogy a magból eperfa nő, a hernyó ezek levelével táplálkozik, tavasszal petét rak, majd bebábozódik. Így azokon a helyeken, ahol az eperfa megélt, hamarosan felvirágzott a selyemhernyó tenyésztés.
Magyarországon Mária Terézia uralkodása idején, 1765 körül kezdtek foglalkozni vele. Később Gróf Széchenyi István 1840-ben, a selyemről írott művében szorgalmazta a selyemhernyó-tenyésztés előmozdítását. A korabeli statisztikák szerint 1883-ban Magyarország majd 70 milliót adott ki selyemkelméért. Az állam felismerte, hogy jobb lenne, ha maguk termelnék a selymet. Ennek hatására fel is lendült hazánkban a termesztési kedv. 1887-ben felépült az országban három gubóbeváltó épület, Győrött, Békéscsabán, és Baján. A tenyésztők itt ingyen kapták a petékből kikelt hernyókat, amelyeket otthonukban eperlevéllel tápláltak. Rengeteg eperfát is telepítettek ebben az időben az országban.
Hogy hogyan készül a hernyóselyem, arról a következő blogbejegyzésben olvashattok.
