Aenne Burda, a divat német nagyasszonya
Annak ellenére, hogy a németek "a divat császárnőjének" nevezték, nem sok közös vonást mutatott kortárs kollégáival, akik a csúcsdivatot kizárólag a gazdagok számára készítették, míg Aenne Burda egy olcsó és sikk divatot kínált, melyet mindenki meg tudott fizetni.
Anna Magdalena Lemminger egy mozdonyvezető lánya volt, s kereskedelmi tanulmányokat folytatott. 1931-ben férjhez ment a nyomda- és kiadótulajdonos Franz Burdához, a házasságból három fiú született.
Annak ellenére, hogy a németek "a divat császárnőjének" nevezték, nem sok közös vonást mutatott kortárs kollégáival, akik a csúcsdivatot kizárólag a gazdagok számára készítették, míg Aenne Burda egy olcsó és sikk divatot kínált, melyet mindenki meg tudott fizetni. Célja az volt, hogy olyan praktikus divatot teremtsen elérhető áron, melyet a lehető legtöbb nő tud viselni.
Burda 1949-ben egy kis divatlap megvásárlásával kezdte meg menetelését a világsiker felé, majd 1950-ben már kiadta a zászlóshajójának számító Burda Fashiont. Két évvel később magazinjaiban már megtalálhatók voltak a névjegyévé vált szabásminták, melyek nagy sikernek örvendtek a háború utáni Európában. A nők azáltal, hogy otthon varrták ruháikat, a lehető legkevesebb pénzből tudtak divatosan öltözködni.
A kezdetben alig 48 munkatársat foglalkoztató lap 1950-ben került az utcára 100 ezres példányszámban, és igen hamar kedveltté vált. A háziasszonyok számára a fő vonzerőt a minden számhoz mellékelt szabásminta-mellékletek jelentették, amelyek alapján otthon maguk is el tudták készíteni a ruhákat, emellett az egészséges konyha titkairól is olvashattak. A Burda Moden tizenöt év után lépte át az egymilliós példányszámot, 1987-től - első nyugati újságként - oroszul is megjelent a Szovjetunióban. Hans-Dietrich Genscher, az NSZK akkori külügyminisztere megjegyezte, hogy "Burda asszony többet tett Moszkvában, mint három őt megelőző nagykövet".
1953-ban indította a kiadó az évszakok divatját ismertető Saison-Modeführert és a magasabb igényű közönséget megcélzó Burda International című, negyedévenként megjelenő, a nemzetközi divatirányzatokat összegző magazint. 1963-ban már nemcsak a divatlapban közöltek főzési, háztartási tanácsokat, hanem külön erre specializált lapot adtak ki Burda-Kochstudio címmel. 1974-ben az Anna kézimunka-magazin, 1986-ban a Verena került piacra, a fiataloknak szóló divatlap, a Carina 1979-ben indult útjára. A Burda Moden a világ 89 országában 15 nyelven jelenik meg, magyarul 1988 októberétől adták ki. A licencszerződés 2003-ban lejárt, de az igények alapján két év szünet után 2005 októberétől ismét kapható a Magyar Burda Divat & Stílus magazin.
Aenne Burda 45 év után, 1994-ben átadta az időközben a Burda médiacsoportba olvadt kiadó vezetését Hubert fiának. Tanácsadóként továbbra is a vállalatnál maradt, szabadidejében szívesen foglalkozott rózsa és orchidea termesztéssel.
2000-ben Aenne Burda szülővárosát, Offenburgot különleges, húsz méter magas alumínium szobor-térplasztikával ajándékozta meg. Az amerikai Jonathan Borofsky Szabadság című, férfi és nőalakot ábrázoló munkája a város egyik legjellegzetesebb köztéri alkotása. A divat nagyasszonya 2001-ben a Németországban a legmagasabb kitüntetésnek számító, csillagokkal ékesített Szövetségi Becsületrendben részesült. Aenne Burda 2005. november 3-án, 96 évesen halt meg szülővárosában.
Készült a cultura.hu 2014. július 28.-i cikkének felhasználásával.
fotó: cultura.hu
